A negyedik ház

A negyedik ház az asztrológiában az otthon, a család és a lelki gyökereink szimbóluma. Ez a ház testesíti meg legmélyebb érzelmi világunkat, múltbeli mintáinkat és azt az ősi örökséget, amit felmenőinktől hozunk – legyen szó kapcsolatokról, félelmekről vagy beteljesületlen álmokról. Ez a ház egyszerre misztikus és mégis a leginkább „otthonos” pont a képletünkben: itt élnek szokásaink, kötődéseink, és az a vágyunk, hogy biztonságban, szeretve legyünk. A Rák jegyéhez kapcsolódik, latin mottója – genitor, azaz „szülő” – pedig arra emlékeztet, hogy életünkben mennyire meghatározó az a személy (vagy én-rész), aki képes otthont adni számunkra – akár szó szerint, akár lelkileg.

Az élet azon területei, amelyeket a negyedik ház jelöl, mélyen összefonódnak azzal, amit otthonként érzékelünk – legyen az egy fizikai hely, egy családi kötelék, vagy épp egy belső állapot. Ez a ház mutatja meg, milyen érzelmi alapokra építjük az életünket, hogyan kötődünk a szüleinkhez, különösen az ellentétes nemű szülőhöz, és milyen mintákat hozunk a gyerekkorunkból. Szoros kapcsolatban áll azzal, hogyan viszonyulunk az intimitáshoz, a biztonsághoz és a lelki nyugalomhoz. Azok, akiknek a negyedik háza hangsúlyos, gyakran erősen ragaszkodnak a megszokotthoz, a gyökereikhez, a meghitt pillanatokhoz – és nem ritkán nehezen engedik el a múltat, még akkor is, ha az már nem szolgálja őket. Ez a ház nem pusztán a hagyományokról szól, hanem arról a bensőséges közelségről, amit egy nevetés, egy ölelés vagy egy ismerős illat nyújthat. Itt tanulunk meg megnyílni, elengedni a páncélunkat, és engedni, hogy valaki egészen a lelkünkig elérjen.

Ha a születési képlet negyedik házának csúcsa a Kos jegyébe esik, akkor az otthon nem csupán a biztonság meleg fészke, hanem egy szenvedéllyel, ösztönökkel és sokszor harccal fűtött tér is lehetett. Gyermekkorukban ezek az emberek gyakran éltek át intenzív érzelmeket, s a szülő – leggyakrabban az ellenkező nemű – türelmetlensége vagy gyors haragra lobbanása mély nyomokat hagyott bennük. Az otthon itt nem a csendes ölelés terepe, sokkal inkább egy állandó éberséget igénylő színtér, ahol a gyerek megtanulta gyorsan reagálni, védekezni – vagy támadni.

A Kos negyedik házban lobogó tüze egyszerre jelenthet bátorságot és sebezhetőséget. A családi minta gyors döntésekre, lendületes cselekvésre sarkallhatta az illetőt, ugyanakkor gyakran kimaradt az a finom érzelmi nevelés, amely az empátia, az önreflexió és a valódi önismeret alapját képezné. Ilyen gyökerekkel felnőve az egyén gyakran küzd azzal, hogy felismerje és elfogadja saját érzéseit, s megengedje magának a gyengédséget, amelyet talán sosem tapasztalt igazán.

Az ilyen otthon lehetett hangos, indulatos, vitáktól hangos – néha építő, máskor romboló módon. Ez a környezet ugyanakkor megtanította, hogyan lehet túlélni és kitartani, de csak akkor válik valódi belső erőforrássá, ha az illető képes feldolgozni a családi örökségben megbúvó fájdalmakat, haragokat és sebeket. A negyedik ház Kosban azt kéri: tanulj meg együtt élni a belső tüzeddel úgy, hogy az ne perzseljen, hanem melegítsen.

Amikor a születési képlet negyedik háza a Bika jegyében kezdődik, az otthon melege szinte tapintható. Itt az alapok szilárdak, a falak nem csupán téglából, hanem szeretetből, gondoskodásból és fizikai jelenlétből épültek. A családi légkör gyakran hagyománytisztelő, időnként szigorú keretek között működő, de mindvégig stabil és megnyugtató. Az ilyen gyermekkor olyan, mint a frissen sült kenyér illata: mindennapi, mégis felemelő. A Bika negyedik háza a földi örömök megélését ajándékozza, azt a képességet, hogy valaki gyönyörködjön az élet egyszerű szépségeiben – egy ölelésben, egy ízben, egy csendes délutánban.

Az itt álló Bika minősége a testhez és az anyagi világhoz való egészséges kapcsolódást is támogatja. Az érintés, a közelség, az otthoni rituálék mind fontos szerepet kapnak a felnövés során. Ez az a háttér, amely megtanít arra, hogy értékesek vagyunk már pusztán a létezésünk által, és hogy a szeretet nem mindig hangos vagy drámai – néha a gondosan megterített vacsora, a puha takaró vagy egy biztos váll formájában nyilvánul meg.

Csak akkor borul meg ez az idilli kép, ha a Vénusz vagy a Hold sérült helyzetben áll a képletben. Ilyenkor az otthon biztonsága elérhetetlennek tűnhetett, s a gyermeki lélek bűntudatot, elutasítottságot vagy értéktelenség-érzést cipelhet magával. De még ekkor is ott rejlik a lehetőség, hogy az egyén újraépítse belső otthonát – nem kőből vagy pénzből, hanem abból a meggyőződésből, hogy megérdemli a jót, a szépet és a békét.

A Bika negyedik házban a gyökerek nemcsak mélyek, hanem termékenyek is. Ez az energia a családi mintákon túl is képessé tesz arra, hogy valaki a világban is otthonra találjon – olyan otthonra, amelyet maga épít fel, türelemmel, szeretettel és két dolgos kézzel.

Amikor a negyedik ház az Ikrek jegyében kezdődik, az otthon képe mozgékony, színes, de sokszor zavarba ejtően széttartó. A gyökerek itt nem egyetlen mély pontba kapaszkodnak, hanem sokfelé ágaznak – néha annyira, hogy az ember nem is tudja pontosan, hová tartozik igazán. Gyermekkorában az ilyen ember többféle hatásnak lehetett kitéve: két nagyon különböző nevelési minta, kettős szülői szerepek – vagy akár egyfajta érzelmi „kettősbeszéd” határozhatta meg azt, amit otthonnak nevezett. Mintha kétféle igazság létezne egyszerre, s egyik sem fedi teljesen a valóságot.

Az Ikrek energiája a gondolat és a szó világa, és itt az otthon nem feltétlenül az érzelmek menedéke, hanem inkább a szavaké, a kérdéseké, a mindig változó válaszoké. Gyakran előfordul, hogy az egyik szülő – főként az azonos nemű – túlzottan intellektuális módon közelített a gyermek érzéseihez, racionalizálva azt, amit talán csak átölelni kellett volna. Így a gyermek korán megtanulhatta, hogy kimondani könnyebb, mint érezni – de ez a tanulság idővel súlyos belső űrt hagyhat maga után.

Ugyanakkor ez a pozíció különleges ajándékokat is hordoz. Egy Ikrek negyedik házas ember képes párhuzamos világokat érzékelni, szavakból építeni belső menedéket, és rugalmasan alkalmazkodni az élet kihívásaihoz. Az otthon nála nemcsak egy fizikai tér, hanem egy intellektuális miliő – lehet, hogy nem mindig meleg, de mindig izgalmas. Az ilyen ember gyakran vágyik arra, hogy a gyökerei történetek formájában éljenek tovább, és saját családját már más módon, őszintébb és mélyebb kapcsolatokkal alapítsa meg.

A belső harmónia itt nem magától értetődő, de éppen a kettősség felismerése és összehangolása vezethet el oda, hogy az ember végre otthonra talál – először önmagában, majd a világban is.

Amikor a negyedik ház a Rák jegyében áll, az otthon már nem csupán tér, hanem emlékezet, illatok, sóhajok és el nem mondott történetek színtere. Ez az elhelyezkedés olyan erősen köt a családi gyökerekhez, mintha a múlt végtelen hullámai a jelen partjait ostromolnák – újra és újra emlékeztetve: van, amit nem te éltél meg, mégis neked kell meggyógyítanod. A Rák negyedik házban mindig örökséget hordoz – nem csupán bútorokat vagy szokásokat, hanem érzéseket, sebeket, fájdalmas hiányokat, amelyek generációkon átívelnek, és benned keresnek oldódást.

Ez a ház gyakran köt össze az ellenkező nemű szülővel – egyfajta mély, néha már-már karmikus kapocs formájában. De ha ez a kapcsolat törékeny, hiányos vagy sérült volt, akkor a gyermek szíve már korán megtanulhatta, hogy az intimitás veszélyes, a gyengédség feltételhez kötött, vagy épp elérhetetlen. Felnőttként ez a minta megnehezítheti a közelség vállalását, a bizalom kialakítását, és eltorzíthatja azt is, hogy miként adunk vagy fogadunk szeretetet.

A Rák azonban nemcsak a fájdalmak őrzője – hanem a gyógyulás lehetőségéé is. Ez az elhelyezkedés rendkívüli empátiát, érzelmi mélységet és család iránti elköteleződést adhat, ha az egyén képes megtalálni az utat saját lelke legérzékenyebb rétegeihez. Az önszeretet, az önmagunkkal való türelem, és az a fajta gyengédség, amit talán sosem kaptunk meg, itt kulcsfontosságú. Mert az igazi otthon, amit egy Rák negyedik házas lélek keres, nem kint van a világban, hanem bent, a szív legcsendesebb sarkában – ott, ahol végre nem másokat kell szeretni, hanem önmagunkat, megbocsátással, elfogadással, és azzal a mély meggyőződéssel, hogy a múltból is születhet új élet.

Ha a negyedik ház az Oroszlán jegyében nyílik meg, akkor az otthon nem egyszerűen egy háttér – hanem színpad. Egy olyan tér, ahol a lélek már egészen kicsi korától érzi: látszania kell, teljesítenie kell, ragyognia kell. Ez az elhelyezkedés gyakran mutat büszke, tekintélyes családi vonalat – hősi vagy domináns ősöket, akik nem csupán neveltek, hanem irányítottak, formáltak, elvártak. Az otthon melege itt a Nap tüze – világosságot és életerőt ad, de ha túl közel kerülsz hozzá, könnyen meg is éget.

A gyermekkor tapasztalatai gyakran erős érzelmi töltetűek: lehetett sok nevetés, dicsőség, de akár fájó hiány is abból, hogy valaki nem kapott valódi figyelmet, csak elvárt szerepeket. A domináns szülő – legtöbbször az apa, vagy annak archetípusa – olykor túl nagy árnyékot vethetett, amelyben nehéz volt megtalálni a saját fényt. Az ilyen háttérből induló lélek felnőttként szinte ösztönösen küzd a saját önazonosságáért, elismeréséért, és gyakran vágyik arra a belső dicsőségre, amit gyermekként talán sosem kapott meg igazán.

Mégis, az Oroszlán negyedik házban óriási potenciált hordoz. Ha a Nap – mint uralkodó bolygó – jó pozícióban áll, az egyén erőt meríthet ebből a családi örökségből. Megtanulhatja, hogy a valódi méltóság nem a külső elismerésben, hanem a belső hitben rejlik. Ebben az otthonban ott lehetett a nevetés, a játék, az élet ünneplése – és ez a minta egy életre megmarad. Az ilyen ember képes lehet mások számára is otthont teremteni – olyat, ahol mindenki lehet király vagy királynő a maga világában, ahol az érzelmek nem versenyeznek, hanem ragyognak.

Az Oroszlán negyedik ház üzenete: találd meg azt a belső napot, amit senki nem tud elhomályosítani. Mert az otthon, ahol igazán biztonságban vagy, az a hely, ahol önmagad lehetsz – csillogás, elvárások és taps nélkül is.

Amikor a negyedik ház a Szűz jegyében kezdődik, az otthon képe sosem lesz teljesen befejezett. Mintha mindig lenne egy szeglet, amit még ki kell takarítani, egy mondat, amit sosem mondtak ki, vagy egy érzés, amit nem sikerült igazán megélni. Ez az elhelyezkedés nem a drámai érzelmi sérülésekről szól, sokkal inkább egy csendes hiányról – arról a finom, alig észrevehető űrről, amit az ember csak akkor vesz észre, amikor már évek óta próbálja betölteni.

A Szűz negyedik házas ember gyermekkora gyakran rendezett, fegyelmezett, de érzelmileg visszafogott volt. A szülő – főként az ellenkező nemű – talán mindig a jóra ösztönzött, de a szeretet gyakran feltételekhez kötötten érkezett: akkor vagy értékes, ha hasznos vagy, ha teljesítesz, ha hibátlan vagy. A gyermek így megtanulta a megfelelés művészetét, de közben elveszíthette önmaga szabad, ösztönös érzelmi világát. A szeretetet nem élményként, hanem célként kezdte értelmezni – valamiképp meg kell „érdemelni”.

Mégis, ebben az elhelyezkedésben ott rejlik az aprólékos figyelem, az éleselméjűség és a kivételes szellemi tehetség öröksége. Az ilyen ember lelke egyfajta belső laboratórium: folyton elemez, javít, értelmez. Ha sikerül ezt az energiát szeretetteljes irányba terelni, akkor valódi belső gyógyítóvá válhat – olyanná, aki nemcsak mások, de saját lelkének apró repedéseit is képes lassan, türelemmel befoltozni.

A Szűz negyedik házban élő lélek egyik legfontosabb feladata, hogy megtanulja: a szeretet nem tökéletességből fakad, hanem abból, ha valaki látja a hibáinkat – és mégis marad. Hogy a valódi otthon nem hibátlan, hanem őszinte. És hogy nem mindig kell kijavítani mindent – néha csak annyi kell, hogy végre megengedjük magunknak az elégségest. Mert abban ott a béke.

Ha a negyedik ház a Mérleg jegyében áll, akkor a családi otthon nemcsak fizikai tér, hanem egy gondosan megkomponált kép – esztétikus, kiegyensúlyozott, harmonikus. Legalábbis első ránézésre. Ebben a pozícióban a gyermekkori élmények nagy része a kapcsolatok dinamikáján keresztül hat, különösen a szülők közötti viszonyon. A Mérleg negyedik házban született ember szinte ösztönösen szívja magába a harmónia keresését – vagy éppen annak fájó hiányát.

Gyakori, hogy az otthon kifelé idilli képet sugallt, miközben a felszín alatt elfojtott feszültségek, ki nem mondott sérelmek vagy érzelmi távolság munkált. A gyermek megtanulhatta, hogy a jó viszony kulcsa a kompromisszum, a mosoly, a béke – még akkor is, ha belül fáj. Így a felnőtté válás során hajlamos lehet arra, hogy a saját érzéseit mások kedvéért háttérbe szorítsa, vagy állandóan másokhoz hasonlítsa magát: elég jó vagyok-e, szebb vagyok-e, sikeresebb vagyok-e?

Ugyanakkor, ha a Vénusz és a Hold jó pozícióban állnak, ez az elhelyezkedés csodálatos alapokat nyújt. Egy olyan belső tér alakulhat ki, ahol a kapcsolatok könnyedek, szeretetteljesek és valódiak. A Mérleg negyedik háza finoman tanítja meg, hogyan teremtsünk egyensúlyt az adás és kapás, az én és a másik között. Az itt születettek gyakran elegánsak, diplomatikusak, és képesek a legmélyebb érzelmi kapcsolódásra – ha megtanulják levetkőzni a megfelelési kényszert és az önmagukkal szembeni szüntelen méricskélést.

A Mérleg negyedik ház üzenete az, hogy a valódi harmónia nem külső elrendezés, hanem belső béke. Nem az a legfontosabb, hogyan mutat az otthon mások szemében, hanem az, hogyan érzed magad benne. És a legszebb tükör, amiben megláthatod önmagad – az a szeretetteljes kapcsolat, amit nem a látszat, hanem az igaz érzések tartanak össze.

Amikor a negyedik ház a Skorpió jegyébe esik, az otthon nem csupán a biztonság színtere, hanem a lélek legsötétebb kamrája is lehet. Itt a gyökerek nemcsak összekötnek, hanem olykor gúzsba kötnek. A Skorpió a transzformáció jegye, és ha a családi alapok e jegy energiáját hordozzák, akkor az egyén olyan mély, néha kimondhatatlan érzelmi örökséget cipelhet, amelyről sokáig talán maga sem tudja, honnan ered. A család lehetett titkokkal terhelt, elfojtásokkal teli, esetleg olyan intenzív lelki kötelékekkel átszőtt, amelyek nem hagytak helyet a könnyedségnek vagy az őszinte érzelmi kibontakozásnak.

A Skorpió negyedik házban a közelség sokszor feltételhez kötött: aki szeret, az irányít – aki elenged, az veszít. Ez a minta megtaníthatja a gyermeket arra, hogy az intimitás veszélyes terep, ahol a sebezhetőség gyengeségnek számít. A fájdalom, a félelem, a birtoklás és a harag – mind jelen lehetnek az otthon falai között, kimondatlanul, mégis mindent átszőve. Ez az a házállás, amely az érzelmi túlélés iskolájába küldi az embert, hogy megtanuljon újjászületni – újra és újra.

Ám épp e mélység az, ami hatalmas erőt is rejteget. Aki képes szembenézni a családi múlt árnyaival, és nem fut el a fájdalom elől, hanem megérti, átalakítja és elengedi, az megtalálhatja a feltétel nélküli szeretet forrását – önmagában. Ha ez sikerül, a Skorpió negyedik ház a legerősebb, legőszintébb érzelmi gyökereket adhatja, amelyekből valódi bensőségesség, hűség és mély kapcsolatok születhetnek. De addig a személy könnyen lehet manipuláció áldozata, kötődik olyan családi mintákhoz, amelyeket már rég túl kellett volna nőnie – miközben nem érti, miért olyan nehéz lélegezni.

A Skorpió negyedik ház egy sötét alagút, amelynek végén nem fény vár – hanem az a pillanat, amikor rájössz: te magad vagy a fény, amit mindig kívül kerestél.

Ha a negyedik ház a Nyilas jegyében áll, az otthon fogalma nem szorítható be falak közé. Itt a gyökerek nem lefelé, hanem kifelé terjeszkednek – a világba, a horizont felé, az ismeretlen felé. Az ilyen elhelyezkedésű ember gyermekkora gyakran a tágasságról szólt: lehetett benne fizikai távolság – például sok utazás vagy a szülők közötti érzelmi távolság –, de akár intellektuális, világnézeti nyitottság is. Az otthon itt nem feltétlenül volt meghitt vagy állandó, inkább olyan tér, amely megtanította: az élet lényege a keresés.

A Nyilas negyedik házban élő ember ritkán érzi úgy, hogy valahol végleg „hazaérkezett”. Folyamatosan hajtja valami belső ösztön, hogy új városokat, kultúrákat, igazságokat fedezzen fel – és közben saját magát. Gyakori, hogy a szülői ház túl szűknek, túl merevnek tűnt a világnézeteihez képest, ezért korán megfogalmazódik benne a vágy: máshol, máshogyan, másként élni. Nem ritka a külföldi élet, a tanulmányok révén megélt szabadság, vagy az a belső érzés, hogy az egész világ az ő terepe – csak épp sehol sem kötődik igazán.

Ez az elhelyezkedés óriási lehetőségeket rejt. A személy könnyen válik tudásszomjas, bölcs, filozofikus gondolkodóvá, aki képes tágítani nemcsak saját horizontját, de másokét is. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy az érzelmi mélységek elmaradnak a szellemi magasságok mögött – a szív nem talál otthonra, mert mindig újabb tájakra vágyik. Az ilyen ember számára az igazi kihívás, hogy megtanulja: a belső béke nem egy ország, nem egy ház, nem egy másik ember – hanem egy szemlélet. Egy bizalom, hogy otthon bárhol lehet, ha önmaga marad.

A Nyilas negyedik ház arra tanít, hogy a világ a mi otthonunk. Hogy a hit, az erkölcs, a tudás és a kíváncsiság olyan szellemi falakat emelhetnek körénk, amelyek biztonságosabbak, mint bármely kőből épült ház. És hogy hazatalálni nem azt jelenti, hogy végleg megállunk – hanem azt, hogy bárhol járunk, magunkkal visszük a lelki szabadságunkat.

Ha a negyedik ház a Vízöntő jegyében áll, az otthon képe gyakran szokatlan, szabálytalan vagy épp kiszámíthatatlan. Itt a gyökerek nem a földbe kapaszkodnak, hanem a levegőben lebegnek – változás, távolság, elmozdulás jellemzi azt a közeget, ahol a lélek először próbált meg otthonra lelni. Az ilyen elhelyezkedésű ember gyermekkorában gyakran tapasztalt hirtelen költözéseket, válást, szülői különélést, vagy egyszerűen csak azt az érzelmi „szétszórtságot”, amikor a szülők nem voltak valóban jelen – akkor sem, ha fizikailag ott voltak.

A Vízöntő negyedik házban felnövő lélek már korán megtanulja, hogy az otthon nem biztos pont, hanem hullámzó energia. Ebből fakadóan felnőttként is nehezen találja a helyét a megszokott keretek között – legyen szó párkapcsolatról, munkáról vagy akár társadalmi szerepekről. A szabadság itt nem luxus, hanem alapszükséglet. De ennek ára is van: az érzelmi intimitás gyakran nehézkes, a közelség túl szorosnak, a kötődés fullasztónak tűnhet. És mégis – a lélek mélyén ott munkál a vágy: végre megpihenni valahol, valakiben. Úgy, hogy közben önmaga maradhasson.

Ez a házállás gyakran eredményez különc, szokatlan családi mintát – talán alternatív szemléletű szülők, vagy egyszerűen csak „másként működő” otthon áll a háttérben. De épp ez a másság tanítja meg az embert arra, hogy ne külső szabályok, hanem belső igazság szerint építsen fel egy új otthont. Egy olyat, ahol lehet tér és közelség, szabadság és összetartozás egyszerre – még ha ez ritkán történik is klasszikus módon.

A Vízöntő negyedik ház üzenete: az otthon nem egy hely, hanem egy állapot. Egy belső szabadságérzet, amelyet akkor érzünk, ha önazonosak lehetünk – akár a világ szemében furcsának tűnve is. És ebben a furcsaságban ott rejlik a legnagyobb ajándék: a lehetőség, hogy saját szabályaink szerint éljünk, és így végre hazaérjünk – önmagunkba.

Amikor a negyedik ház a Halak jegyében áll, az otthon képe inkább érzés, mint konkrétum. Álomszerű, lebegő, olykor szép, máskor fájón bizonytalan. Itt a gyökerek nem egyértelműek – mintha az emlékek is vízbe írt szavak lennének: elmosódnak, eltűnnek, visszhangként térnek csak vissza. A Halak negyedik házas ember gyermekkora gyakran átszőtt titkokkal, elhallgatásokkal, kimondatlan fájdalmakkal. A szülő – különösen az egyik – lehetett fizikailag jelen, de érzelmileg elérhetetlen, idealizált alak, akitől a gyermek mindent várt, de sosem kapott meg egészen semmit.

Ez az elhelyezkedés gyakran utal elfojtott családi traumákra, függőségekre, passzív-agresszív dinamikákra, érzelmi zsarolásra – mindarra, amit nehéz megfogni, nehéz kimondani, mégis átszövi a családi történetet. Az egyén ilyenkor nemcsak a saját érzéseiben, hanem a múlt fájdalmainak ködében is bolyong – anélkül, hogy tudná, hol ér véget a mások terhe, és hol kezdődik a sajátja. A valahová tartozás érzése ritkán adatik meg könnyedén, és gyakori a mély, szinte megnevezhetetlen magány érzete még társaságban is.

És mégis, a Halak negyedik ház nem csupán a fájdalom, hanem a spirituális emelkedés lehetőségét is hordozza. Az ilyen ember lelke érzékeny, intuitív, rendkívül fogékony a láthatatlan világokra. Ha megtanulja letenni a másoktól örökölt terheket, és kialakítani a saját belső biztonságát – egyfajta spirituális otthont önmagában –, akkor páratlan mélységű szeretetet és együttérzést képes adni. A megbocsátás, az elengedés és a gyógyulás útja számára nem választás, hanem életfeladat.

A Halak negyedik ház üzenete: nem kell többé más álmában élned. Építs saját belső szentélyt, ahol nem a családi múlt köde borítja el a látásodat, hanem a saját fényed világítja meg az utat. Mert az igazi otthon néha nem ott van, ahová születtél – hanem ott, ahol végre megérted: jogod van tisztán látni, és jogod van szeretve lenni.

A 12 ház | Házrendszerek | Első ház | Második ház | Harmadik ház | Negyedik ház | Ötödik ház | Hatodik ház | Hetedik ház | Nyolcadik ház | Kilencedik ház | Tizedik ház | Tizenegyedik ház | Tizenkettedik ház | A házak modalitása