A 12 ház
Az asztrológiában a házak teszik igazán személyessé a születési képletet – ezek hozzák le az égi történéseket a Föld szintjére, a saját életünk dimenziójába. A házak nem mások, mint a Föld forgásából eredő rendszer, amely az ekliptikát tizenkét részre osztja. Ez a felosztás lehetővé teszi, hogy a bolygók hatásai ne csak általános szinten érvényesüljenek, hanem konkrét életterületekhez kapcsolódjanak. A nyugati asztrológiában több házrendszer is használatban van, ezek közül napjainkban a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott a Placidus-rendszer.
Hogyan jönnek létre?
Egyetlen nap leforgása alatt az aszcendens – vagyis az 1. ház kezdőpontja – végighalad az összes csillagjegyen. Az aszcendens és a leszálló jegy (descendens) mindig a hajnal és az alkony pillanataihoz kötődnek: amikor a Nap keleten felkel, illetve amikor nyugaton lenyugszik. Éppen ezért, ha valaki napfelkelte környékén születik, a Napja közel lesz az aszcendenshez, míg ha napnyugtakor, akkor a descendenshez. Általánosságban elmondható, hogy a Nap a képlet felső részében (a horizont felett) helyezkedik el, ha nappal születtünk, és az alsó házak egyikében (a horizont alatt), ha éjszaka.
A házak mindig az 1. ház csúcsától indulva, az óramutató járásával ellentétes irányban követik egymást, és a Földről nézve az ekliptikára vetítve jelennek meg a születési képletben.
Képzeld csak el…
Képzeld el, hogy ott állsz a saját születési képleted közepén. A fejed felett azok a bolygók ragyognak, amelyek a születésed pillanatában a horizont fölött jártak. Ha valaha szeretnél újra ráhangolódni az Univerzumra, elég csak felnézned az égre – különösen éjszaka –, és ugyanazokat a bolygókat láthatod, ugyanazokban a jegyekben, ahol a jelenlegi képlet mutatja őket. Ami eltér, az csupán az irányok ábrázolása: a horoszkópábrán a Kelet bal oldalt, a Nyugat pedig jobb oldalt található – ellentétben a megszokott földrajzi iránytájolással.
A házakat sajnos nem láthatjuk szabad szemmel – ezek csupán elméleti vonalak, amelyek tizenkét részre osztják az égboltot, mégis óriási jelentőséggel bírnak abban, hogyan kapcsolódik hozzánk az égi mozgás.
A házak felosztásának alapjai
A horoszkóp házait alapvetően kétféle módon lehet felosztani: tér vagy idő alapján. A házak mindig az aszcendenssel – vagyis az 1. ház csúcsával – kezdődnek, és az óramutató járásával ellentétes irányban számozzuk őket. Az aszcendens azt a keleti pontot jelöli, ahol a Nap (vagy bármely bolygó) épp felkel az adott pillanatban.
Ha térbeli felosztást alkalmazunk, akkor az ekliptika síkját tizenkét egyenlő, 30°-os szakaszra osztjuk. Időbeli felosztás esetén a házak vagy állandóak – azaz mindegyik két órányi napmozgást reprezentál –, vagy időarányosak, amikor a nappalt és az éjszakát osztjuk hat-hat egyenlő részre.
Bármelyik rendszert is választjuk, a teljes képlet mindig 360°-ból áll. A legfontosabb azonban az, hogy minden rendszernek megvan a maga logikája és érvényessége. A Placidus-rendszer – mint a legelterjedtebb – számos asztrológus számára bizonyult hatékonynak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne más rendszereket is kipróbálni. Lehet, hogy egy másik típus jobban rezonál a saját képleteddel vagy megértésmódoddal.